junkies - félelem és reszketés budapesten

Számomra mindig érthetetlen volt, hogy a magyar rock-metal élet miért ilyen egysíkú. Hogy van az, hogy bizonyos, sok esetben igencsak gyengécske bandák évekig, évtizedekig a felszínen képesek maradni, mások pedig képtelenek felbukkanni a víz alól? Nagyon jó példa erre a Junkies. Gyerekkorom egyik meghatározó bandája volt ez a punk zenekar. Imádtam a szövegeiket, tetszett a zenei egyszerűség, 14-16 éves koromban meglehetősen könnyű volt ezzel azonosulni. Aztán röpke tíz évvel ezelőtt egy laktanyából strandra tolt vidéki fesztiválon már láttam, ezek a srácok pusztán a megélhetés miatt nyomatják. Van ilyen, nem csak ebben az országban. Mégis rossz volt látni ezt egy gyerekkori kedvenctől. (így vérzett el valamikor Paksi Endre is nálam)

Eltelt újabb tíz év, ma már 20 éves a zenekar, van új lemez, a megszokottnál valamivel nagyobb sajtóérdeklődés. Gondoltam veszem hát a bátorságot, és meghallgatom az új, Félelem és reszketés... című felvételt. Én igazából értem a koncepciót, felfogom, hogy nem én vagyok már réges-régen a célközönség. Valahogy mégis nagyon rosszul esik az általam eddig jó szövegírónak tartott Szekeres András szájából, punk nóták dalszövegeiben olyanokat hallani, hogy „fészbuk”. Nem megbocsájthatatlan bűn, de hogy tíz évre megint kerülöm majd a Junkiest az fix.

Próbáljuk meg talán ezeket a gonosz gondolatokat elhessegetni. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy objektíven mérlegeljem az anyagot. Barbaró Attilát kiváló gitárosnak tartom, nyilván nem egy ilyen lemezen kell ezt bizonygatni, de hogy az idősebb generáció által jól ismert, Delta című műsor főcíméig elérjen az összelopkodott dallamok sora, az már kivert néhány biztosítékot nálam. Sajnálom, egyáltalán nem tartom eredetinek az ilyen mértékű lenyúlásokat, legyen ez akármilyen zenei kiadvány.

Van itt még brit pop irány, meg angol nóta, amivel állítólag az EUROVIZIO versenyében terveznek indulni. Gratulálok. Bár a tavalyi Depressziós próbálkozás után nem értem miért lepődnék meg ezen. Hajrá srácok, irány Európa. (Ugyan már!) Tovább hallgatva a lemezt feltűnik, hogy a basszusgitár szépen ki van emelve, ami jellemző volt a régi Junkies lemezekre. Ez mindenképp pozitívum. Aztán beszélhetünk még Szekeres úr szövegeiről, amikor továbbra is hordozzák a kíméletlen társadalomkritikát, csak valahogy 16 éveseknek tálalva. Nyilván eljön egy zenekar pályafutásában az a pont, amikor el kell tudni dönteni, hogy a fejlődés útjára lépve átalakul a rajongótábor, vagy épp maradunk a kamaszok kedvenc megmondói. Feltételezem, hogy a második választás az, ami jövedelmezőbb. Nem tisztem ítélkezni, döntse el mindenki maga.

Végeredményben nem egy vállalhatatlan lemezről beszélünk. Van lendület, a szövegek csípősek, bizonyos zenei megoldások továbbra is jellemzik a zenekart. Viszont az ötletlopások, a koncepcióváltás számomra kifejezetten meglepő. Sok sikert kívánok a srácoknak, megélni 20 évet egy ilyen csapattal nagy dicsőség. Viszont az értékelésnél az a plusz fél pont is csak a múlt romantikája, kedves emlékeim miatt megy, amúgy ez a lemez számomra egy halvány kettes.

Értékelés: 5/2,5


Infók:

Tracklist:
1. Hóbort
2. Hagyjatok
3. Hidegháború
4. Hazudni muszáj
5. Édes élet
6. Áldozat
7. Diófa
8. On & On
9. Egy többé-kevésbé szerelmes fiatalember
10. Pesti sanzon

Műfaj: punk-rock
Megjelenés: 2015. január
Kiadó: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése