down - IV part II

Megérkezett a Down IV lemezének második EP-je. Azt hiszem ez a korrekt megfogalmazása ennek a hat számos, szűk negyven perces lemezkének, ami a napokban került a boltokba. Hogy milyen, azt azért nehéz így elsőre, pláne egy fél mondatban megfogalmazni, de előre bocsájtom, én személy szerint többet vártam.

A The Purple EP, ami ennek a IV-s lemeznek az első fele volt, valahogy számomra semmilyen lett. Üres, ötlettelen, itt-ott már unalmas. Az új, hat dal szintén valami hasonló benyomást keltett elsőre. Aztán több hallgatás után kezdte megadni magát az anyag, viszont sokat még így sem javult. A lényeg, egyáltalán nem rossz sem a The Purple, sem az új lemez, de jómagam sokkal többet vártam a srácoktól. Na de nézzük, mit találtam a IV part II elnevezésű anyagon.

Rengeteg Black Sabbath-os témát, riffet vagy százat, jól ismert ritmusokat, üvöltöző Philt és némi akusztikát a felvétel végén. Magam sem tudom, hogy mit vártam, hiszen az előző mondatban felsoroltak jellemzik a Down teljes munkásságát. Oké,tudom Kirk Windstein kiszállt. Ettől még nem omlik össze a banda, nem is tette. Zeneiségben nagy változások nem jöttek, sőt talán pont ezt hiányolom a legjobban, hogy ez kiköpött ugyanolyan, mint 2007-ben a III lemez, vagy 2002-ben a II-s. Bíztam némi megújulásban, talán a tagcserék miatt, talán az idő múlása miatt. Na ebből semmit nem kaptam.

Egy megbízhatóan down-os felvétel, semmi újító, merész húzás. Persze erre nem lenne szükség, ha a NOLA óta nem egy lassan, de biztosan felmérhető unalomba fulladás lenne a jellemző a csapatra. Akkor nem kellene variálni. De így, megközelítőleg húsz év távlatából (a NOLA 1995-ben jelent meg!) ez egy alibinek tűnik. Magam sem gondoltam volna, hogy ilyeneket írok majd Phil Anselmo munkásságáról, viszont most ezt gondolom egyértelműen. 

Leszögezem, hogy a fent írtak a pillanatnyi érzelmek, és a véleményem szigorú keveréke. Csalódás. Viszont ez az EP minden rajongó számára örömet fog szerezni, mivel nem tért le a zenekar semmilyen útról. Mocsár metál, pont olyan, amilyennek lenni kell. Csak nekem egy csöppet most unalmas.

Értékelés: 5/3

Infók:

Tracklist: 1. Steeple 2. We Knew Him Well 3. Hogshead / Dogshead 4. Conjure 5. Sufferer's Years 6. Bacchanalia

Műfaj: doom metal,
Hossz: 37:32

Megjelenés: 2014. május
Kiadó: Down Records