motörhead - aftershock

1975-ben egy londoni fickó kitalálta, hogy ’amfetamin-használó’ néven egy rock zenekart alapít. Bár megfordult előtte pár bandában basszusgitárosként, még Ő sem gondolhatta, hogy ekkora durranás lesz az új ötlete. Hogy eltelik három évtized és még mindig a friss lemezükről szólnak az újságok. Nem hiszem, hogy ennyire merész lett volna akkortájt Lemmy! De a Motörhead soros stúdiólemeze kifejezetten pofásra sikeredet. Pedig Lemmy egészségi állapotáról elég sejtelmes, már-már rossz hírek érkeznek folyamatosan.

Tíz magyarországi koncertjükből kettőn én magam is meggyőződhettem a brit metal trió elementáris erejéről, amivel a színpadról sugárzik. De a stúdióban szintén jól szerepelnek, amit az éppen kezemben tartott Aftershock méltán bizonyít. Némi érdekesség jutott azért a felvételek közé, gondolok itt a lassú szám(ok)ra. Számomra mégis pont ez teszi meglehetősen erőssé ezt az anyagot. Aztán arról sem szabad megfeledkezni, hogy mi van, ha ez az utolsó anyaga Lemmyéknek? Bárcsak ne lenne igazam.

Mind a tizennégy nóta mestermunka, igaz nekem a két lassabb téma lett a kedvencem, de ez a lemez sajátossága. Lendületes, tökéletesen kevert, magas színvonalú brit anyag. Öröm az ilyen hanghordozókat a lejátszóba tenni, és megosztani a környezettel. Mikkey a dobok mögött őrjítően pontos, semmi extra színezék, csak a natúr ellenben tökéletes munka. Bármelyik zenekar azonnal a kebleire ölelné ezt a mókust, és hetekig sírdogálna, ha beszállna a rock’n’roll ritmusok fenegyereke. A szólók, illetve a riffek jellegzetesen Motörheadesek, túl sok kalandozás erre a lemezre nem jutott.

Leszámítva a két lassú számot. Ezt hogy találták ki? Akárhogy keresek az emlékeimben, nem emlékszem ezen a két új számon kívül ilyenre a Motörhead munkásságában. Bátran ajánlom minden zeneszerető embernek, csalódás nem fog senkit érni, aki ismeri a zenekar előéletét. 

Nem tudok szó nélkül elmenni amellett, hogy az öreggel vannak bajok. Összeeset még tavasszal egy londoni szállodában. Majd újra színpadra próbált állni, nem sikerült. A bulit félbe kellett hagyni. Ezt követően a nyári koncerteket, fesztiválokat lemondta a menedzsment, Lemmy egészségi állapotára hivatkozva. Közben szépen csöndben megjelent, a már vélelmezhetően készen lévő fent említett lemez. Azóta hol csönd, hol némi hurráoptimizmus, hogy szóló anyagban gondolkodik az énekes, illetve, hogy jövő nyáron újra dübörögnek majd a ’fém lovak’. Minden jót kívánok innen is Mister Lemmy! 

Értékelés 5/3,5

Infók:

Tracklist: 1. Heartbreaker 2. Coup De Grace 3. Lost Woman Blues 4. End Of Time 5. Do You Believe 6. Death Machine 7. Dust And Glass 8. Going To Mexico 9. Silence When You Speak To Me 10. Crying Shame 11. Queen Of The Damned 12. Knife 13. Keep Your Powder Dry 14. Paralyzed

Műfaj: metal
Hossz: 46:55
Megjelenés: 2013.
Kiadó: UDR