2016. október 12., szerda

giraffe tongue orchestra - broken lines

Mostanság egyre több szupergrupp üti fel a fejét. Rugózhatnánk azon, hogy ennek mi lehet az oka, de ezen a blogon inkább a zenével szeretek tökölni. Régen hallott, nagy dobásra készültek a tengeren túlról, amikor előtérbe tolták a Giraffe Tongue Orchestra – ilyen idióta nevet igen régen hallottam – körvonalait. William DuVall (Alice In Chains), Brent Hinds (Mastodon), Pete Griffin (Zappa Plays Zappa) Thomas Pridgen (Mars Volta) illetve Ben Weinman (Dillinger Escape Plan). Kell ennél izgalmasabb zenész névsor?

Mi is lett ez a Zsiráfnyelv? Egy örülten agyas, amerikai muzsika, valahol a Muse és a Placebo döglődésének nyomára. Azaz, minden, ami izgalmas volt a kétezres évek elején a fent említett bandákban, az a GTO-ban, folytatódik, vagy inkább kicsúcsosodik. Igen nehéz ezt elképzelni hallgatás nélkül, ezért azt ajánlom, hallgasd meg az anyagot, mielőtt tovább olvasod ezt a cikket.

Ez a lemez, ami a Broken Lines címet kapta, igencsak változatos. Sok helyen meglepő, lüktető, impozáns ötletekkel tűzdelt. Modern amerikai agyasság, némileg válasz az európai pusztulásra. És igen, nagyon nehéz lenne olyan európai bandát találni, aki ilyen módon nyúl a zenéhez, és így próbál egyszerre ötletes, de vicces és eredeti maradni.

Olyan ritmusképletek, feszes riffek, és sajnos több helyen digitális megoldások jellemzik az egész lemezt, amivel viszonylag gyorsan magával ragad. Nincs itt semmi keménykedés, önmegvalósítás van, egyenes beszéd, használható gondolatok. Nyilván sémákat is puffogtatnak, de olyan minimális mennyiségben, hogy feltétlenül észre sem veszed, plusz jön hozzá az a színházias világ, amit a zene teremt, hogy elnyomja mindezt.

Ahogy említettem, én kihagytam volna a digitális háttereket, de ez legyen az én bajom. Bőven elbírja a cucc. Külön a zenészeket most nem fogom megdicsérgetni, „fasza” végig az ének, a gitárok pont olyanok, amilyennek lennie kell. Talán a dobból hallgatnék többet, viszont ez sem több, mint szőrszálhasogatás.

A Giraffe Tongue Orchestra első lemeze nagyon egyben van, változatossága ellenére is. Végig izgalmas, még a lassabb, elrepülős részeknél sem lankad a figyelem. Kíváncsian várom a fogadtatását, mivel nem a megszokott megoldások jellemzik az anyagot. Bízom a folytatásban, számomra nagyon érdekes lenne, hogy egy ilyen kiindulási pontról merre mozdulnának a srácok.

Látom már magam előtt a fikázókat, akik szerint semmi új, meglepő nincs a lemezen. Nekik üzenem előre, hogy nagyobb nyitottságot igényel a felvétel a szokottnál, de ha megadta magát, nagyon gyorsan kedvenc lehet belőle. Mindenesetre nekem nagyon tetszik.

Értékelés: 5/4,5




Infók:

Tracklist:
01. Adapt Or Die
02. Crucificion
03. No-One Is Innocent
04. Blood Moon
05. Fragments & Ashes
06. Back To The Light
07. All We Have Is Now
08. Everyone Gets Everything They Really Want
09. Thieves And Whores
10. Broken Lines

Műfaj: rock
Megjelenés: 2016. szeptember 23.
Kiadó: cooking vinyl

1 megjegyzés:

  1. Az a placebo mekkora egy fos! Annyira, hogy kisbetűvel vagyok csak hajlandó leírni. Minek hozod fel itt? Na mindegy, te dolgod. Hurts. (Nesze vissza:))

    Minden esetre ez a Multkori supergrouphoz képest is meg amúgy is kurva jó! Szerintem ehez Duvall kell. De ez az én véleményem. A többiek túl sok cuccot toltak már és átestek valami más dimenzióba a bomlott agyukkal. De szerintem ez egy nagyon fincsi kis muzsika! A kritika rendben volt.

    VálaszTörlés