2015. május 18., hétfő

arcturus - arcturian

Nem vagyok nagy avantgarde-metal rajongó, sőt sok esetben a víz ver, amikor meghallom a műfaj kiemelkedő bandáit. Ettől függetlenül az igazán profi, nagy múltú bandák anyagait rendre meghallgatom, hogy el tudjam dönteni, ez még mindig nem érdekel egy cseppet sem. Aztán valami megmagyarázhatatlan oknál fogva kezembe akadt az Arcturus új felvétele. Mondom miért is ne, száz éve inaktív, de a műfaj legnagyobbjai között nyílván tartott banda lemeze megér egy próbát.

Leszögezem már az elején, senkit nem szeretnék megbántani, számomra távoli ez a stílus, a színpadi megjelenéstől a kiemelten használt elektronikai eszközökig minden olyan, mintha valami ócska vándorcirkusz középszar produkcióját látnám. Ettől függetlenül, amit az Arcturus mutatott merőben eltér ettől és mindenképpen kiemelkedően profi dolog. Köszönöm az élményt, még akkor is, ha nem lesz sem a kedvenc zenekarom, sem a kedvenc műfajom továbbra sem ez a történet.

A zenekar számolatlan tagcserén, feloszláson, újraalakuláson túl van. Ez normális esetben több kárt okoz egy formációnak, mint hasznot hoz, de valahogy a norvég csapat utolsó felállása meglehetősen élénk, kreatív és igencsak profi lett. Ez végig kiválóan hallatszik a lemezen. Nyilván az énekes hangszíne számomra idegen, ettől még egy nagyon szuper vokalistára leltek személyében. Bőven elbírja a műfaj, sőt megkövetel egy ilyen dalos pacsirtát. Eddig oké.

Aztán jöjjön még az elektronika, hogy sorra vegyem a számomra negatív dolgokat. Bár jelen helyzetben nagyon letisztult ez a hangsáv, nincs semmi extra, vagy túlméretezett torzítás. Pontosan, kellő mértékben jelenik meg a dalok bizonyos részeiben. Nincs az arcodba tolva, de hozzáteszi azt, amit egy ilyen lemezen hozzá kell tegyen. Van itt még hegedű is, szinten mindenhol feltűnik, váratlanul, nagyobb meglepetést keltve. Részemről ez is rendben, bár továbbra sem gondolom, hogy a metal zene része lenne a hegedű. Ebben az esetben el tudom fogadni.

Most pedig legyen egy nagy adag dicséret is, ami majd a pontszámot megmagyarázza, illetve egyáltalán a poszt létjogosultságát alátámasztja. Ezek a vadul rángó ritmusok, ezek a dallamötletek számomra kifejezetten kedvesek. Ámultam már az első hallgatás után is, de minél többször ér körbe a felvétel, annál több újdonságot találok, amitől már-már elérzékenyülök. Össze-vissza tördelt, ritmusváltásokkal operáló, mégis számolatlan ötletet magában rejtő művészi megközelítés ez. Aki bírja az ilyesmit, akár „hardcore módozatban”, annak kötelező hallgatnivaló ez a lemez.

Az az atmoszféra, amit egy ilyen felvétel teremthet, az is teljesen rendben van. Hangulatos, ötletes anyag lett az Arcturian. Bizonyára minden rajongót levesz majd a lábáról. Tőlem kap egy négyest, és igen, hagyom magam befolyásolni a nemzetközi sajtó által és kap még egy fél pontot a rettenetesen nagy sikere miatt. Ettől még nem lesz a kedvencem, valószínűleg a nyári estéket sem emellett a lemez mellett töltöm majd, de ettől, még ami jó az jó marad.

Értékelés: 5/4,5

Infók:

Tracklist:
1. The Arcturian Sign
2. Crashland
3. Angst
4. Warp
5. Game Over
6. Demon
7. Pale
8. The Journey
9. Archer
10. Bane

Műfaj: avantgarde metal
Megjelenés: 2015. május
Kiadó: Prophecy

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése