A brit Code lemeze november óta az asztalon hever. Többször
megjárta már a lejátszót, de valahogy nem tudtam ráhangolni az amúgy hangulatos
lemezre. Másrészt az elmúlt három hét a finn csodagyerekek alkotásának rommá hallgatásával telt. De ezt hagyjuk is, ez a poszt a Code – Augur Nox című, új nagylemezéről
szól.
Számomra ez a fajta progresszív metal kicsit távoli, nagyon
norvég és igazán ritka pillanatokban okoz örömet. Viszont a Code 2013-ban,
amikor kitalálták, hogy újra zenélésre adják fejüket, a norvég tagok nélkül,
már tiszta brit formációként, nekivágva az igen szűk piaci szegmensnek,
valamelyest érdekesebbé váltak számomra. Így történt még karácsony előtt, hogy
beszereztem az anyagot, és fokozatosan adagolni kezdtem.
A ritmusváltások nyilvánvaló részei a progresszív vonalnak,
de ezek a brit faszik az átlagosnál jobb érzékkel kezelik mindezt. Egyik
pillanatban zakatol, majd egy röpke gondolattal később, már dallamos
hullámokkal érkeznek. Erre azért kíváncsi lennék élőben, hogyan valósítható meg
ilyen feszesen. De azért láttunk már olyat, hogy sikerülhet. Szóval nem
lebecsülendő.
A basszusgitár témák sok esetben nagyon eltérnek a black
vonalon „elvárt” ritmusoktól. Ez a másik nagyon fontos dolog ebben a zenekarban
számomra. Meglepő
merészséggel lépnek le a bejáratott útról, egy ilyen húzással, de szépen
teszik mindezt. Nagyon imponáló vállalkozás, amit a közönség, gondolom igazán
meghálál. Ha a sok, színes vokáltól nem, ettől a basszusjátéktól igencsak
egyedivé válik a történet.
A hangzás kap némi kritikát a sajtó egyes bástyáitól. De ez
egy eldöntendő kérdés véleményem szerint. Ha akarod, hogy recsegős, korai
stúdió hatású legyen a lemezed íze, akkor erre kéred a hangmérnököd, viszont ha
neked műtő sterilitású, csoda ország hangzás kell, akkor ma már játszi
könnyedséggel megvalósítható. A britek a második variációt választották, ami
egy ilyen black/prog metal lemezen furcsán is hathat, számomra viszont pont ez
teszi teátrálissá, és meglepően csillogóvá. Ízlések és pofonok.
A borító megér még egy rövid dicséretet. A többit meg a
hallgatóság eldönti, megérte-e várni nyolc évet a második Code korongra vagy sem?
Értékelés: 5/4
Infók:
Tracklist:
1. Black Rumination
2. Becoming Host 3. Ecdysis 4. Glamlight Tourist 5. Garden Chancery 6. The Lazarus Chord 7. The Shrike Screw 8. Trace Of God 9. Harmonies In Cloud 10. White Triptych | |
Hossz: 54:41
Megjelenés: 2013. november
Kiadó: Agonia Records
Meghallgatható itt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése